VIP est ahol a névsor számít
Egy partnerest nem attól sikeres, hogy jól sikerült. Attól, hogy másnap senki nem gondol rá kínosan. Egy játékasztal akkor segít, ha a figyelem végig azon marad, amiért összehívta a kört.
AjánlatkérésA program a figyelemért felel
Tizenkét ember, akiket név szerint hívott meg. Néhányan közülük először járnak Önnél. Ilyenkor a program nem attól jó, hogy szórakoztat, hanem attól, hogy nem vonja el a figyelmet arról, amiért mindenki eljött. Egy rosszul felállított asztal ezt egy perc alatt elrontja.
Ezért ennél a formátumnál nem a program a leghosszabb tétel az ajánlatban, hanem az egyeztetés. Végigvesszük a termet, az érkezés rendjét, a köszöntők helyét, és azt is, ki mikor tud feltűnés nélkül távozni. A személyzetet ehhez szabjuk: minden asztalhoz saját osztó megy, hogy egyik kör se maradjon magára, amíg a másiknál épp osztanak.
A céges est nagyobb körre való, ahol a cél az oldódás; a mobil asztalok akkor, amikor a szervezésen már túl van. Itt a névsor a kiindulópont, és minden további döntés abból következik — kezdve azzal, hány asztal fér a terembe.
Ennél a formátumnál a terem dönt
Külön bejárat
Hogy a kör ne az étterem közönségén keresztül érkezzen meg.
Pincérút a szélen
A pincérút a terem szélén fut, nem az asztalok között.
Egy sarok
Két asztal mellé kell egy hely, ahol le lehet ülni kettesben. Ezért jönnek.
Textil
Szőnyeg, függöny, kárpit. Csupasz falak között minden hang kétszer akkora.
Hat–tizenhat vendég, három óra, két asztal. Tizenhat főnél ez asztalonként nyolc ember: pont annyi, hogy senki ne várjon a következő körre, és két leosztás közt mindig legyen kivel beszélgetni. Ha a tér még nincs meg, mutatunk párat, ami ezeknek megfelel — a többi formátum keretszámait pedig a formátumok táblázata hozza egymás mellé. Ha viszont a terem adott, és nem hoz mindent a fentiekből, attól még működik. A hiányzó részt fénnyel és textillel pótoljuk; csak jó előre tudni róla, mert ez építési időt jelent.
Öt kérdés, amit ritkán mondanak ki
Ezeket szinte soha nem kérdezik meg előre, mert kellemetlen kimondani. Mi viszont mind az ötre válaszolunk, még az aláírás előtt.
Mennyire lesz hangos?
Az asztal a legcsendesebb programelem, amit be lehet vinni egy terembe. Az osztó asztalhangon beszél, bemondás és hangosítás nincs, és a háttérzene végig olyan halk marad, hogy két ember át tudjon beszélni fölötte. Amikor köszöntő jön, a kör nem halkul, hanem megáll.
Milyen benyomást kelt?
A terítő, a fény és a kellékek egy készletből érkeznek, nem alkalmi darabokból. A terem világítását az asztalokhoz hangoljuk, hogy a fény ne rendezvénysátorra emlékeztessen, hanem arra a térre, ahová a vendégeit hívta. Ha a helyszín maga diktál stílust, a színt ahhoz igazítjuk. Amit a vendég lát, az egy berendezett terem, nem egy odahordott felszerelés.
Ki kivel kerül egy asztalhoz?
Ezt nem mi döntjük el, és Önnek sem kell. Ültetési rend nincs: a vendégek maguktól állnak asztalhoz, a körök pedig rövidek, így néhány forduló alatt gyakorlatilag mindenki megfordul mindenkinél. Ez a formátum egyik csendes előnye. Egy vacsoraasztalnál a szomszédja adott, és marad is; itt viszont az egész kör átkeveredik anélkül, hogy bárkit oda kellene küldeni valakihez.
Mi van, ha valaki csak fél órát tud maradni?
A körök rövidek, és bármelyik körben be lehet szállni vagy kiszállni. Aki csak benéz, nem marad ki semmiből; aki végig marad, nem unatkozik a másik felében. A távozás pedig soha nem esik egy kör közepére, mert az osztó látja, ki készül elköszönni.
Ki tudja meg, kik voltak ott?
Senki. A vendéglista nálunk nem hagyja el a termet, referenciaként nem használjuk, és a nevét sem írjuk le sehová az ajánlaton kívül. Fotó csak akkor készül, ha Ön kéri, és akkor is Öné marad. Az est nem kerül fel semmilyen felületre.
Amit a szervező tudni szokott akarni
- Kell hozzá dress code?
- Tőlünk nem. Az asztalok ahhoz igazodnak, amit Ön hív össze: egy vacsorához terítővel és halk fénnyel, egy kötetlenebb estéhez oldottabb felállásban. A vendégeknek semmit nem kell előre tudniuk ahhoz, hogy jól érezzék magukat.
- Kell tudni a szabályokat?
- Nem, és ez itt fontosabb, mint máshol. Senkinek nem kell bevallania egy asztal előtt, hogy nem ismeri a játékot: az osztó úgy vezeti az első kört, hogy közben magyaráz, kérdés nélkül. Aki nem akar leülni, az áll az asztal mellett, és attól még benne van a beszélgetésben.
- Lehet hétköznap délután?
- Igen, és ebben a formátumban ez gyakori. Egy két-három órás délutáni kör konferencia vagy tárgyalás után is működik, mert nem kér külön estét senkitől. Az időpont annyiban számít, hogy nappali fénynél a terem sötétítése lesz a fő kérdés.
- Mi lesz a zsetonokkal?
- A zseton a teremben marad. Megvenni nem lehet, pénzre vagy bármi másra átváltani szintén nem: a kör végén annyi marad belőle, amennyi emlék. Ezért nincs is olyan pillanat az estén, amikor bárkinek a pénztárcáját elő kellene vennie.
- Hogyan kezdjük?
- Elég a létszám és a tervezett időpont. Ha a terem megvan, a címe is jöhet; ha nincs, akkor azzal indulunk. Ebből formátumjavaslat és keretár készül, a részletes egyeztetés pedig a helyszín ismeretében következik.
Van egy kör, akiket össze akar hozni?
Írja meg, hányan lesznek és mikorra tervezi. Ha a terem még kérdés, azzal kezdjük — ennél a formátumnál a tér dönti el a többit.
